2012. 09. 22.
Az egyesület a nyári szünet után egy lényeges kérdés feldolgozásával folytatta tájékoztató és ismeretterjesztő tevékenységét.
Lényeges, mert az átalakuló képzési rendszerekben az ott megfogalmazott követelmény módosulásokban, a szakmaiság szerepe és tartalma megváltozott, az általános katonai felfogásban előtérbe került az összfegyvernemi szemlélet, a katonai vezetői felkészítés.
A követelmények meghatározásáért felelősök a megváltozott üzemben tartási-üzemeltetési - és műveleti - követelményeknek megfelelően – a tisztek felkészítésében, és szerepében a vezetői felkészítés mögött másodlagos tényezőként tekintenek a megalapozott, a szakmát mesteri szinten ismerő és szerető logisztikai (és talán más szakmákban beosztásra kerülő) tiszti állomány szakmai intézményi felkészítésre, melynek intézményi feladatait a csapatkiképzésre adresszálják.
Ennél a szemlélettel azzal a ténnyel kell számolni, - amely már egy folyamat része s talán a befejező szakaszához érkezett, - hogy amellett, hogy a korábbi eszköztechnika, és az ahhoz kapcsolódó üzembentartási rendszer még jelen van, az ehhez kapcsolódó, és az ennek megfelelően felkészített, az életciklus folyamatos magas szintű fenntartásához értő szakember gárda egy része mind szervezetileg, mind pedig személyében lassan eltűnik a Magyar Honvédségből.
A Sári Gábor alezredes úr által kibontott téma "A MAGYAR HONVÉDSÉG LOGISZTIKAI OKTATÁSI, KÉPZÉSI ÉS KIKÉPZÉSI RENDSZERÉNEK VÁLTOZÁSAI ÉS VÁRHATÓ HATÁSAI" átfogó képet adott egy jól felépített előadásban:
A haderő reform és a kiképzés összefüggéseiről;
A logisztikai képzéssel szemben támasztott követelmények módosulásairól;
Történelmi áttekintést adott a tiszti és tiszthelyettesi képzésről;
Bemutatta a NATO tagság előtti és utáni követelmény módosulásokat;
Figyelemre méltó az a követelmény módosulás változás, amely a 2011. évben került megfogalmazásra, melyben élesen és feloldandó ellentmondásként áll szemben egymással a katonai vezetői és a szaktiszti felkészítés. Nem új ez a jelenség, hiszen évekkel ez előtt is megpróbálták a szakmát összefegyvernemesíteni, ez akkor sem adott megoldást és vélhetően most sem oldja fel azt az ellentmondást, amely a parancsnoklás és a szakma követelményrendszere mögött feszül.
Megismerkedtünk a folyamatban lévő s részeiben befejezett, de rendszerszerűen még működésképtelen intézményi változásokkal, melynek lényege, hogy a katonai logisztikai és katonai üzemeltető alapképzési-, és mesterképzési szakokra fog épülni a jövőben.
Nem teljesen tiszta a képzési perspektíva, hiszen nem 1-2 évre előre kell az állomány képzési követelményeit meghatározni, hanem legalább 5-10 éves távlatokban kellene tervezni a hadsereg káderigényét, a várható műszaki-technikai változások nagybani irányait, hogy meg lehessen fogalmazni a "tényleges szükségletet". Ez most még körvonalaiban sem tisztázott.
A tiszthelyettesi képzést is áttekintve megállapítható, hogy a hagyományos hadtáp tiszthelyettesi képzést belső tanfolyam szerű felkészítéssel, míg egyes haditechnikai jellegű felkészítést OKJ-s képzéssel tervezik megvalósítani.
Mint a pudingnak a próbája az evés, itt is a felkészítés hasznosságát és életképességét a gyakorlati életben alkalmazható tiszthelyettesek, a technikai eszközök és anyagok megóvása és hadrafogható állapotban történő tartásához szükséges alapismeretek elsajátításának és oktatásnak lehetőségei, módszertani kérdései fogják jelenteni, mely vagy igazolja a jelen elméletet sikerességét vagy a tapasztalatok leszűrése után a valós helyzethez igazodva fognak módosulni.
A kiképzés rendszerében a pillanatnyi lehetőségeken és elvárt képességeken túllépve a tudományos megalapozottságot szükséges alkalmazni, s el kell dönteni, hogy a Magyar Honvédségben folyó képzés tekintetében figyelembe vesszük e az átjárhatóságot és adunk e a leendő tisztek és altisztek kezében egy olyan korszerű tudást ami a polgári életben is eredményesen hasznosulhat, ami egyébként az életpályamodell részét kellene képeznie.
Budapest, 2012. szeptember 22.
MKLE